Református egyházközség
A gyülekezet
Berkesz község egyháztörténetéről a legkorábbi adatokat Németh Péter könyvében találjuk meg. Berkeszen először katolikus templomot említenek a korabeli források. A fent megnevezett szerző foglalkozott a középkori Szabolcs megyével. Írásában megemlíti, hogy a falunak 1343-ban szentelték fel a kőből épített egyházát Szent Miklós tiszteletére. [1] A korabeli regesztra azt is megemlíti, hogy 1406-ban tető és torony nélkül maradt mindez.
Azt tudjuk, hogy 1550-ben kapta Berkesz falut Vay Demeter, Antal és Péter I. Ferdinánd királytól adományként.[2] Ebben az időben a Vay-család a reformáció elkötelezett híve és élharcosa egyben, ezáltal feltételezem, hogy a katolikus templomot alakították át reformátusnak Berkeszen, hiszen a reformáció és ellenreformáció idején a templomfoglalások az akkori földesúr vallásának megfelelően történtek. A következő évtizedekről nem sikerült felkutatnunk Berkesz hitéletével kapcsolatos adatokat, csupán a Szabolcs vármegyei általános leírásokra támaszkodhatunk.
Balogh István válogatott írásaiból tudjuk, hogy a politikai-uralmi tényezők mellett a mai megye arculatán legjobban látható nyomot egy kulturális-szellemi tényező hagyott: a reformáció. [3]Az 1530-as évektől kezdődő vallási mozgalmat néhány nagybirtokos család és a kisebb nemesek közül a Károlyi-, a Vay-, az Ibrányi-családok is támogatták. A vallási megújulást éles dogmatikai viták jellemezték.
Az egymást követő lutheri, kálvini és anabaptista irányzatok közül a birtokos nemesség támogatása és Méliusz Juhász Péter püspök energiája által végül is a kálvini irányzat maradt a győztes, és a magyar irodalmi nyelv is az itteni, észak-tiszántúli nyelvjárásból alakult ki.
A XVII. században a nagybirtokos Lónyay- és a rozsályi Kun-családok vannak gyarapodóban, az Ibrányi-, a Vay-, a Chernél- és a Petneházi-családok emelkedőben. Azonban ez a birtoklás legfeljebb egy-két új falu megszerzését jelentette, nagyobb összefüggő birtoktestek kialakítására már nem volt lehetőség. Ebben az időszakban a Vay-család Berkeszen egy birtokközpontot kezdett kiépíteni.
A reformáció uralomra jutása után a kálvinista egyházszervezet már nem igazodott a középkori egyházi beosztáshoz. A XVII. században ez a terület hat (beregi, ugocsai, debreceni, közép-szolnoki, szabolcsi és szatmári) egyházmegyéhez tartozott, a tényleges megyehatárokra való tekintet nélkül.
[1] Németh Péter:A középkori Szabolcs megye települései, Ethnica Kiadás, Nyíregyháza, 1997. 39-40. o. Zs. II/1,5104. reg. /
[2] Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. XII. k. Ráth Mór, Pest,1865. 95.o.
[3] Balogh István: Válogatott írásai Szabolcs-Szatmár Beregy megye és Nyíregyháza múltjáról: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, 2007, 46-51.o.
A debreceni egyházmegyéhez tartozott Szabolcs megye nyugati fele, a szabolcsihoz a Kisvárda és Nagykálló környéki falvak; a közép-szolnokihoz Szatmár megyének a Krasznától nyugatra eső területe; végül a szatmári egyházmegye Csenger és Szatmárnémeti környékére terjedt ki.
Feltehető, hogy az egyházi hovatartozás kizárólagossága nem jelenti minden esetben azt, hogy egy faluban csak egy felekezet jobbágyhívei laknak, mégis vegyes vallású és etnikumú falu kevés volt. Inkább az egységes vallás és népi hovatartozás a jellemző. Berkesz nemesi családja a Vay-család, akik reformátusok voltak, így a lakosság követte uraságának vallását.
A gyülekezet szervezkedését, valamint azt, hogy kik voltak ebben az időszakban név szerint a berkeszi gyülekezet lelkipásztorai, az azon idők eseményeit fedő sűrű homály miatt nehéz volna leírni, annál kevésbé, mivel az irányt egyes patrónusok, a községek földesurai adták, s az egyházi élet kormányzata még szinte két századon át a polgári községi élet körében maradt.
Hogy Berkeszen is működött a református hitélet, arra az első adat egy díjlevél az „ Ex Archivo anno „1597-ből. A dokumentum a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárában található. A feljegyzés leírja, hogy a falu lakossága mennyit köteles fizetni a lelkésznek. Ebben a következők vannak felsorolva:
„Minden házas ember egy-egy forintot ad. Adnak egy-egy köböl gabonát, egy véka búzát, annak harmadában rozst. Egy-egy boglya szénát, elegendő jó fát. Minden irtásban van négy-négy hold föld, azt megszántják, és magvakkal bevetik a földeket.”
A kálvinizmusra való áttérés – ámbár ez is több évtizede folyamatban volt- a katolikus liturgiával való gyökeres szakítást jelentette, s annak megváltoztatása pedig maga után vonta a templomi berendezés átalakítását. Az oltár és a kereszt tűnt el a templomból leghamarabb. Az 1552-ben tartott beregszászi zsinat utasításában a következőkről olvashatunk: ahol az oltárt eltávolították a templomból, ott már nem kell azt visszaállítani. Azonban, ahol még nem építették meg az úrasztalát, ott használhatják egy ideig; csak az úrvacsora kiszolgáltatásában kell a tisztább és a pápista misétől mentes tanítást és gyakorlatot követni.
A Méliusz Juhász Péter püspök által szerkesztett Debreceni Hitvallás (1562) szerint az oltárokat, a szobrokat, a babonás képeket a prédikátorok által szóban kárhoztatni, és a püspökök és a világi hatalom együttes közreműködésével tettleg is elrontani parancsolta.
A református tanok elterjedésével szólnunk kell iskolák keletkezéséről is, bár adataink azon korból igen hiányosak. Görömbei Péter szerint annyi bizonyos, hogy minden új hitet valló gyülekezetben a prédikátor mellett minden községben voltak tanítók s így iskolák is. A Szabolcs vármegyei új hitet valló egyházközségekben a lelkészek díjlevelei mellett mindenütt fel van sorolva a tanítók díjleveleinek tartalma, általában a lelkészéhez viszonyítva a tanító fizetése a lelkész fizetésének a fele volt.
A templom története
A református prédikátorok első összeírásából tudjuk, hogy 1725-ben Féli István volt Berkeszen a lelkész.[4] Ő abban a középkori templomban teljesített szolgálatot, amely az észak-északkeletre található dombon helyezkedett el. A templomot feltételezhetően 1802-1804 között bontották le. A régi templom létezésére egy egyházlátogatási jegyzőkönyv utal 1802-ből:
Ebben az összeírásban a jegyzőkönyvet felvevő leírja, hogy a parókia és a templom omladozóban van, és ezt megszenvedi az eklézsia. Ennek okán a tekintetes asszonyság által szeretné tetetni más helyre a templomot.[5]
Az akkori prédikátor Csiszár István. Az oskolamester Nagy Márton. Mindketten marasztaltattak és megmaradtak a szolgálatukban.
A régi templomra utalnak a közeli dombon található emberi csontmaradványok (gps. koordináta: É:48,0947, K:21,9807). Az akkori temetkezési szokásoknak megfelelően a halottakat a templom köré temették. A templom alaprajza tavasszal kirajzolódik a növekedésben lévő zöld búzamezőben. Pontos mérést és térképezést nem tudtunk elvégezni, mert azt egy földradaros vizsgálattal lehetne megállapítani. Jakab Attila régész segítségével, aki a Jósa András múzeumban dolgozik, felvettük a helyet, mint régészeti lelőhely. A becsült mérete 16-18 méter hosszú és 12-15 méter széles. A falu lakosságához viszonyítva arányos volt az épület mérete. Az első magyarországi népszámlálás alapján, amelyet 1784-1787 között tartottak, a falu népessége 59 családból, és 357 főből állt. [6] „Az első katonai felmérés”-ből megtudhatjuk, hogy a falu temploma és kúriája kőből épült. /1782-1785/. [7] Feltételezhetően favázas, paticsfalú építmény lehetett, hasonló jellegzetes épület, mint a tákosi református egyház épülete. A templom tájolása kelet- nyugat irányú lehetett. A parókia épületei a következők lehettek: jószágok számára istállók, ólak, a termények tárolására helyiségek, pajta vagy csűr; ezt az 1800-as években felvett látogató jegyzőkönyvek alátámasztják. [8]A berkeszi idős lakosok elmondása alapján az derült ki, hogy a szüleiktől hallottak a lebontott templom mellett lévő épületben élő idős asszonyról, aki még 1800-as évek első évtizedeiben ott lakott. Harangláb állt a templom mellett, amelyen egy 1655-ben Eperjesen öntött harang szólt. Egy presbiteri jelentés és egy 1808-as református összeírás utal a harang készítésének idejére, helyére.
A faluban nagyszabású építkezésbe fogott a falu lakossága és földesura, Vay József az 1800-as évek elején. [9] Először a falu közepén megépítették az új templomot, amelynek pontos idejét nem tudjuk, csak két látogatási jegyzőkönyvből következtethetünk az időpontra.
[4] Esze Tamás: Egyháztörténet, IV. évfolyam, Református Egyetemes Konvent, Budapest, 1958. 60.o.
[5] Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára: / I. 32. b.2 /1802/ https://leveltar.drk.hu/
[6] Az első magyarországi népszámlálás 1784-1784, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1960. 158.o.
[7] Pók Judit: Szabolcs vármegye katonai leírása 1782–1785 – A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 6. Nyíregyháza, 1992. 68-69. o.
[8] Tiszántúli Református Egyházkerület levéltára online, TtREL: / I. 32. b.1/1798-1799/ https://leveltar.drk.hu/
[9] Angelovics Helga: A vajai Vay család, Vay Miklós báró (1802–1894) ősei, Zempléni Múzsa, Sárospatak, 2017. 17. o.
Illetve a II. katonai felmérés során készült térképen a templomot már a falu házai között jelölik. [10] Az első látogatási jegyzőkönyvben az olvasható, hogy 1802-ben a földesúr felesége a régi templomot át akarja tetetni új helyre. [11]A következő összeírásban – amely 1808-ban készült- már az új templomról ezt olvashatjuk: a templom téglából épült, és a tornya a templomból nyúlik ki, ami még nem készült el tökéletesen. Olvashatunk a parókia földjének az elhelyezkedéséről, a falu négy égtájának megfelelően. [12]
Berkesz faluképe 1819-1869 között (Magyarország1819–1869 Második Katonai Felmérés https://maps.arcanum.com/)
[10] Magyarország Második Katonai Felmérés 1819-1869 Maps Arcanum online, https://maps.arcanum.com
[11] Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára online, / I. 32. B. 2./ https://leveltar.drk.hu
[12] Tiszántúli Református Egyházkerület levéltára online, TtREL: / I. 32. b.1/1798-1799, https://leveltar.drk.hu
Református templom 1980-as évekből (Várady József felvétele)
A Tudományos Társaság című lapban a következő írás jelent meg 1836-ban: „A templom jeles, az Úr asztala benne piros piszkei vörös márvány, a lelkész alatti ülőhelyből egyenesen s közel a feje felett koronát szemlél, amely egyszersmind szónoki szék / Chatedra/ is. Valódi pompával bír a gróf égszínkék, üveg oldalú, s belülről setét piros vérszínbársonnyal ellátott templombani széke”.
A cikk szerzője gr. IV. Vay Ábrahámról is ír, aki ekkor Máramaros megye főispánja és Borsod megye bőkezű református kegyura is egyben. Várady József szerint, a templom 1804-ben épült.[13]Az elkészült református templomról a következőt írja a könyvben: kelet-nyugati tengelyű templom, klasszicizáló stílusú épület, nyugati 23 méter magas romantikus homlokzati tornyával. A 9×19 méteres belső térben sík famennyezet, a torony alatt késő barokk jellegű kőkarzat, a nyolcszög három oldalával záródó keleti végében falra erősített fehérre festett szószék található, amelyen 1803-as évszám jelzi a készítés időpontját. A Mózes szék és az urasági padok szintén 1803-ban készültek. A templomban 180 ülőhely van.
Református templom 1980-as évekből (Várady József felvétele)
A presbiteri jelentések átolvasása közben a templombelsőre találtam utalást: 1833 októberében, gr. Vay Ábrahám [14] készíttetett egy üvegablakos és záras széket magának és a családjának. Ezzel egy időben a templombelső elrendezését megváltoztatta a maga költségén. Az átrendezés előtt a nyugati oldalon négy szakaszban voltak a székek, a keleti és déli részen két-két szakaszban helyezkedtek el. Az északi oldalon volt a katedra, a középső ablak mellett. Az átrendezés után a szószék helyén két ablak épült, a katedra pedig átkerült a keleti részre. A pádimentumot/padlót/ megemelték, új prédikátori szék készült, amely mögött középen egy új ajtót csináltak, feljáróval a katedrába. Ekkor épült a templom mellé egy új épületrész. [15] A templomon kívül annak műemléktárgyairól is olvashatunk a 19. század elején felvett jegyzőkönyvekből.
A szószék fehérre festett henger alakú, amelynek az alján egy tobozdísz látható 1801-es felirattal. A padok klasszicizáló stílusban készültek.[16]
[13] Várady József: Tiszántúl Református Templomai II. Borsodi Református Egyházmegye, Debrecen, 1991. 67.o.
[14] gróf. Vay Ábrahám (Alsózsolca, 1789. július 13. – Berkesz, 1855. március 3.) főispán, országgyűlési képviselő, földbirtokos, az MTA egyik alapító és igazgatósági tagja: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vay_%C3%81brah%C3%A1m
[15] Berkesz község református egyházának presbiteri jegyzőkönyve 1833
[16] Dercsényi Dezső és Entz Géza : Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II.( Magyarország műemlék topográfiája), Akadémia Kiadó, Budapest, 1987. 220-223.o.
Református templom belső 2022 ( a szerző Ferró Csaba felvétele)
Református templom 2022 ( a szerző Ferró Csaba felvétele)
Az épület 10-20 évente kisebb és nagyobb felújításokon esett át napjainkig. A templom belső felújított – ma látható állapotát – 2016-2017-es évben nyerte el, kicserélték a padokat és fűtéskorszerűsítésen esett át az épület. A legutolsó külső felújítás 2022-ben volt.
Egyházközségi események:
- 1831-ben országosan elterjedt a kolerajárvány. A környező falvakban, Tasson 177-en, Pátrohán 125-en, Laskodon 63-an lettek áldozatai június végén a halálos kórnak. A gondviselésnek hála Berkeszen egy fiúgyermek halt meg hideglelésben a járvány ideje alatt. A helység be volt zárva július 24-től szeptember 25-ig. A kivezető utakon strázsákat / őröket/ kellett állítani, hogy így védjék a falu lakosságát. A kolerajárványt felügyelő királyi bizottság bezáratta a templomot is, hogy az ott összegyűlő lakosság a zárt térben, nehogy megfertőzze egymást. Ez alatt az idő alatt a parókia udvarán tartották vasárnaponként a könyörgést.
- 1847-ben, az országot járó Habsburg István főherceg, az utolsó magyar nádor szeptember 7-én volt a berkeszi Vay-kastély vendége. Gróf Vay Ábrahám és az akkori főuraságok 100 ágyúlövéssel, majd nagy esti lakomával ezalatt pedig köszöntőikkel és éljenzésükkel ünnepelték a herceget.
- 1892. február 14-én a 237 éves harang megrepedt, és örökre elhallgatott, amelyet 1655-ben öntöttek Eperjesen. Az egyházközség felkérte Dajka József gondnokot, Nagy Pétert és Sz Nagy István presbitereket az új harang beszerzésére. Február 23-án megvásároltak két harangot Gejöc községben /Kárpátalján/ 383ft és 50 kr-ért László Sándor és Lajos harangöntőktől.
- 1922. március 25-én határozták el a presbitérium tagjai, hogy az Amerikából érkezett 132 dollár ellenében feljegyzik az új harangra az adományozók nevét. Dajka Dezső és Juhász György kezdeményezte az adománygyűjtést az amerikai berkesziek között. Elhatározták, hogy egy darab 2 mázsás és egy darab 1 mázsás harangot fognak rendelni a templom részére. Gróf Vay Gábort és feleségét, gróf Vay Gábornét kérték fel keresztszülőnek. A harangokat Budapesten készíttetik el. A májusban bejegyzett jegyzőkönyv említi, hogy 132000 koronáért megrendelték a két harangot. Június közepére várható a harangok elkészítése. A felszentelésre kérje fel a presbitérium Kiss Ferenc egyetemi tanárt, püspökhelyettest, a templomban az ima elmondására pedig Kovács Lajos esperes urat. Az ünnepi beszéd elmondására Keresztessy Sándor egyházmegyei aljegyző urat kéri fel az egyház. A nagyobbik harangra a következő szöveget írták:
„ Istennel az egyházért, a hazáért, a királyért 1922 az Amerikában élő berkeszi hívek adománya”
A kisebbik harangon ezeket a szavakat olvashatjuk:
„ Az Isten a mi reménységünk 1922 a berkeszi hívek adománya”
Szeptember 17-én a következőképpen zajlott le az ünnepség:
A templom előtt virágokkal és kendőkkel beborított harangokat gróf Vay Gábor és Vay Gáborné jelenlétében Kovács Lajos esperes úr felszentelte. A harangokat ezután elhelyezték a harangtoronyba. A templomban az úrasztala mellett áldó beszédével az esperes úr a nagyobbik harangot „Gábor”, a kisebbiket „Márta” névre megkeresztelte. Ezután Keresztessy Sándor nyírkarászi lelkész lélekemelően prédikált. A templomi ünnepség végén az ifjakból álló énekkar meghatóan énekelt. Ezután az iskolákban ünnepi ebédre került sor, ahol az ételeket a keresztszülők jóvoltából fogyasztotta el az ünneplésen résztvevők sokasága. Az énekkar felemelő koncertje után táncmulatsággal záródott az ünnepség.”
- 1932. április 8-án a lelkész tudatta a presbitérium tagjaival, hogy az esperesi szavazás végén Kun Szabó Gyulát, berkeszi lelkészt választották Kisvárdán esperesnek. Az esperes úr beiktatása április 18-án lesz Kisvárdán. Az ünnepségre meghívta a presbitérium minden tagját. Egy ideig pedig a kicsiny berkeszi egyházunk volt az esperesi hivatal központja.
- 1934. április 1-én Kun Szabó Gyula esperes úr már 25 éve szolgálta a berkeszi egyházat. Elhatározta az egyház, hogy ennek tiszteletére április 2-án, húsvét másnapjára ünnepi istentiszteletet hirdetnek, amely a következőképpen zajlott le: Hódi Gusztáv mint esperesi megbízott ünnepi istentiszteletet és díszközgyűlést hívott össze a református templomba. A templom zsúfolásig megtelt különböző felekezetű hívekkel. Kovács Miklós esperesi segédlelkész a Bibliából olvasott fel, majd az ünnepelt lelkész mondta el beszédét. Hódy Gusztáv ezután megnyitotta a díszközgyűlést, majd Kundits Pálné egy ezüst tálcát adományozott az esperes úrnak a gyülekezet részéről. Majd a presbitérium nevében Dajka Károly, a tanítók és iskolák nevében Belánszky Gyula, a község nevében Szikra Péter főjegyző, a leventék nevében Dajka Mihály leventeoktató és végül az iskolások nevében Udvarhelyi Gizella köszöntötte meleg szavakkal a lelkész urat. Kérték a felszólalók isten áldását az ünnepelt további munkájához. Végezetül Héti Gusztáv elnök buzgó imádsággal kért áldást a gyülekezetre és lelkipásztorára.
- 2009. novemberben a berkeszi egyházközség úgy határoz, hogy a székelyi gyülekezettel együtt, társ egyházközségi formában fognak tovább működni. Az együttműködéssel fenntartható lesz a lelkipásztori állás. A két egyházközség lelkésze Böszörményi József.
- 2016. május 23-án a jegyzőkönyvben az olvashatjuk, hogy a gyülekezet javaslatára az elmúlt évben elkezdődött templompadok cseréje, az összegyűlt a pénzből elvégzik a padok cseréjét 2018-ra.
Napjainkban a templom a folyamatos állagmegőrzések folytán megújulva fogadja a református gyülekezet tagjait és az ide látogatókat.
A berkeszi templom műemléktárgyairól a XIX. század elején felvett jegyzőkönyvekből olvashatunk, amelyet Entz Géza és Dercsényi Dezső gyűjtött és összesített. A padok klasszicizáló stílusban készültek.
Díszes kehely XVII. századból (Debreceni Református Kollégium Múzeumának felvétele.)
A díszes úrvacsorakehely tűzaranyozott ezüst, vert, öntött. Trébelt, alján akantuszokkal ékesített, harang alakú talapzatból gazdagon díszített szár nyúlik ki, rajta négy aranyozott gyöngy található. A kinyúló száron enyhén kifelé nyúló kupa. Peremén vésett volutás záródású levél-és virágdíszítéssel. A kehely a 17. században készülhetett. Ma a Debreceni Református Kollégium Múzeumában található. [17]
Berkeszen az egyházközség gyűjteményében található a másik úrvacsorakehely, amit 1834-ben ajándékozott az egyháznak Kazinczy Zsófia, gróf Vay Ábrahám felesége. A kehely oldalán olvasható szöveg a következő:
„ A Berkeszi Ref. Sz. Eklézsiának Gr. Vajai és Laskodi Vay Ábrahámné Kazinczi Sofia 1834″ A talpán JP monogram: Prandiner József készítette 1834-ben Budapesten.[18]
[17] Debreceni Református Kollégium Múzeuma online: https://muzeum.drk.hu/kiallitasok/allando-kiallitasok/bolcsotol-a-koporsoig-egyhazmuveszeti-kiallitas
[18] Dercsényi Dezső és Entz Géza: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II.( Magyarország műemlék topográfiája), Akadémia Kiadó, Budapest, 1987. 220-223.o.
Díszes kehely XVII. századból (Debreceni Református Kollégium Múzeumának felvétele.)
A tárgyak között említésre méltó egy ón kanna, amelynek teste felfelé keskenyedő, ónból készült, kördíszítéssel, három különálló résszel: alsó részén folyondáros díszítés, közép részén szőlőfürt dekoráció, felső részen körbefutó indadísz látható. A fedelén domborított egyszerű gombdísz „S” alakú hajlított füllel.[19]
Ón kanna (a szerző: Ferró Csaba felvétele)
Van egy egyszerű kialakítású kenyérosztó tányér, amely ónból készülhetett a XIX. században, alján I.W. monogram.
Ón kenyérosztó tányér (a szerző: Ferró Csaba felvétele)
[19] Dercsényi Dezső és Entz Géza: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II.( Magyarország műemlék topográfiája), Akadémia Kiadó, Budapest, 1987. 220-223.o.
A másik kenyérosztó tányér ovális alakú, középen Ceres istennő fekvő alakja, lábánál ásó és gereblye, körülötte ligetes, fás tájkép. Nagy gondossággal készített trébelt ötvösmunka. [20] Felső peremén állított szőlőfürt és szív alakú ötvösjegy. A hátoldalán R. S. monogram. A XVIII. század végén készülhetett.
Ón kenyérosztó tányér (a szerző Ferró Csaba felvétele)
[20] Dercsényi Dezső és Entz Géza: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II.( Magyarország műemlék topográfiája), Akadémia Kiadó, Budapest, 1987. 220-223.o.
1909-ben Angster József építette a harmóniumot, ami mai is látható a templomban. 2022 májusában a konfirmálás alatt – egy kis ünnepi koncert keretében – játszott a felújítást végző Pék Csaba a megújult harmóniumon.
Harmónium (a szerző Ferró Csaba felvétele)
A hangszert gróf Vay Gáborné, szül. Zichy Márta róm. katolikus grófnő adományozta a református egyháznak.
SEGÉDLELKÉSZEK NÉVSORA
- Jakab István segédlelkész 1834
- Hajdú Péter segédlelkész 1903
- Biri Gábor segédlelkész 1835 Bakos Sándor segédlelkész 1906
- Novajkay Dénes segédlelkész 1837 Veress Károly segédlelkész 1907
- Laskay Dániel segédlelkész 1839 Radó József segédlelkész 1908
- Hajnal István segédlelkész 1840 Szabó Jenő segédlelkész 1932
- Pásztor István segédlelkész 1842 Kovács Miklós segédlelkész 1933
- Csépke Mihály segédlelkész 1844 Pethő Gyula segédlelkész 1935
- Erdélyi János segédlelkész 1849
- Végh József segédlelkész 1854
- Végh József segédlelkész 1862
A LELKÉSZEK NÉVSORA
- Féli István lelkész 1725-1729
- Miskolczi Demjén György lelkész 1755
- Sz. Balogh Mihály lelkész 1769
- Kétskei József lelkész 1769-1777
- Szalontai József lelkész 1779
- Farkas Gergely lelkész 1783
- Mintszenti György F. lelkész 1792
- Kriston Mihály lelkész 1795
- Bartzai János lelkész 1798
- Márthy Gáspár István lelkész 1800
- Csiszár István lelkész 1800
- Szigethy Gábor lelkész 1802. Ő lehetett az utolsó lelkész, aki a régi templomban szolgált, valamint az 1804-ben épült mai templomban is szolgált.
- Szentgyörgyi Sámuel lelkész 1805. Ő lehetett az a lelkész, aki már a most látható templomban szolgált.
- Várady András lelkész 1808.
- Béresy István lelkész 1813-1817
- Végh József lelkész 1823-1826 Csehországból
- Végh János lelkész 1852-1862
- Erdélyi János lelkész 1852
- Végh János lelkész 1879-1907
- Kun Szabó Gyula lelkész 1909
- Varga Dezső lelkész 1936
- Végh Ferenc lelkész 1970-1996
- Szendrey János lelkész
- Kölönte Zsolt lelkész Kékcse
- Szerencsi Imre lelkész Nyírbogát
- Böszörményi József